Sziasztok!

A tegnapi nap nem várt fordulattal ért véget. Délután az egyik szomszédom invitálására bicajra pattantam és meglátogattam a pusztán. Rövid kerékpározás után kiértem a tanyára. István kislányával épp a kihajtáshoz készülődtek. Letettem a kerékpárt, bemutattak a kutyáknak, megmutatták az egyik apróságot is, aki még alig múlt el kéthetes. 

Az ismerkedés után visszakerült az anyjához, majd ezt követően felsorakoztunk a karám mellett. 

Kinyílt  kapu, éles füttyentés harsant, majd az addig István mögött fekvő Büszke és Lady villámgyorsan felpattant és egy szempillantás alatt a tehenek mögé került a karámban és a csorda megindult. A két terelőkutya és gazdájuk közötti kapcsolat és összhang bámulatos volt. Nem kellett több egy kiáltásnál, vagy egy fütyülésnél, már reagált is a két kutya, s tette a dolgát. Csodálattal néztem a hatékony összehangolt munkát ember és állat között. 

Nem tudom ki hogy van vele, de én most láttam először munka közben ezt a fajtát.

Egy pár szót róluk! A Sinka egy igen különleges, a Hortobágyon a pásztorok mellett maradt kutyák és német juhász, boxer, bull típusú, illetve egyéb fajták tudatos keresztezéséből, majd generációkon át tartó alapos szelekciójából kialakult magyar terelő pásztorkutya. Sima rövid szőrű, álló fülű, felfelé kunkorodó, azaz tekert farkú, temperamentumos magyar terelő pásztorkutya. Nagyon tanulékony és ellenálló. Elsősorban a szürke marha mellett használják és vált be, de eredményesen dolgozik hortobágyi racka nyáj mellett is. Egygazdás, félelmet nem ismerő, erős akaratú használati kutya, amely nem retten meg a felbőszült bikától sem. Igényli a következetesen szigorú keménykezűséget. Legmagasabb magyar terelő pásztorkutyánk. A leírást  http://sinka.rasztari.hu oldalról emeltem át.

Kis kitérő után folytatom a történetet. 

Amint a marhák elhagyták a karámot és elindultak az úton, a két eb gazdájuk és leánya mögött szép lassan követte a gulyát. Kiérvén a legelőre egyből elkezdődött a legelés.

A pusztán bandukolva ismerkedtünk meg egymással. Mivel a két hónap alatt nem igen beszéltünk, maximum köszöntünk, így Istvánnal nem sokat tudtunk a másikról. Meséltem neki, hogy Szegedről érkeztem és, hogy mennyire élvezem a kisvárosi létet. Ő meg sokat mesélt a pásztor életről.

Lánya Dóri, kissé távolságtartó volt az elején, de sikerült nagy nehezen a kezébe adjam a telefonomat, hogy készítsen egy pár képet, innentől kezdve megtört a jég és az első dolga az volt, lefotózza édesapját.

Beszélgetés közben igyekeztem elkerülni a tehenek által hátrahagyott "meglepetéseke", így alkalmam volt megfigyelni kicsit a helyenként zsombékos, széttöredezett földet és annak élővilágát. Ezt igyekeztem megörökíteni azokat kis társam hathatós közreműködésével. A telefonnal való ismerkedés közben sikerült magát is véletlen lefotóznia.

Íme néhány közösen elkészített kép:

És végül a mai nap kedvenc fényképe.

Már javában szürkült, mire betereltük a teheneket. Befele menet megkérdeztem Dórit, hogy mit szeret odakint legjobban, apja szerint amikor csak alkalma van vele tart. A válasz gondolkodás nélkül jött: "Azt, hogy hogy apunak segíthetek!" A másik amit nagyon imád az a "sok kis boci". Látszott rajta, hogy valóban imádja amit csinál sereghajtóként bátran terelgette a marhákat.

Annyi időnk volt, hogy kicsit rendbe szedjük a kerítést és megitassuk a jószágokat.

Mire hazaértünk teljesen besötétedett. Az este további részét ennek a bejegyzésnek a megírásának szenteltem.

Kérjük segítsétek munkánkat az alábbi kérdőív kitöltésével (tanyatulajdonosoknak/tanyán élőknek szól a kérdőív):

KLIKK IDE A  KÉRDŐÍVÉRT

Sziasztok!

Székelyvarságon voltunk a Tanyakapcsolatok program keretében.

A település érdekessége az, hogy ugyan nem nagy divat Erdélyben a tanyás térség az adottságok miatt, ugyanakkor Székelyvarság egy tanyás település.

Az alábbi linken a www.szekelyfoldinfo.ro így ír a település történetéről:

http://www.szekelyfoldiinfo.ro/Menu/Szekelyvarsag.html

Mi is elbóklásztunk egy kicsit a településen. Megnéztük a régi iskolát és meglátogattunk egy mai napig jól működő vizimalmot, ahol a gazda a mai napig készít zsindelyeket, bár jobbára már csak bemutató céllal. Ugyanakkor az önellátás eme példája jól mutatja azt az időszakot, amikor a tanyáknak mindenre fel kellett lennie készülve, hogy a gazda ne szenvedjen hiányt. Ezen a tanyán volt mindenféle háziállat, vizi hajtású fűrészüzem, halastó és rengeteg gyümölcsfa. El lehetett hinni, hogy tényleg képesek az önellátásra.

Sziasztok!

Erdély, Székelyudvarhely

Civitas Alapítvány, Székelygyümölcs Egyesület

Elérhetőségek: szekelygyumlcs.ro, civitas.ro

Az erdélyi Civitas Alapítvány és társszervezetei ugyan nem kifejezetten tanyákkal foglalkoznak (hiszen nem is volt jellemző erre a területre a tanyasi életforma a természeti adottságokból kifolyólag), ugyanakkor sok olyan követendő programjuk volt a múltban és van a jelenben is, ami jó példát mutat a kicsiben gazdálkodóknak, és ezáltal akár a tanyán élőknek is.

Az alapítvány munkatársai felfigyeltek arra a problémára, hogy a hagyományosan a környezetükben lévő gyümölcsösök (hasonlóan, mint hazánkban a zártkertek) hanyatlásnak indultak. Elkezdték vizsgálni a problémát és keresni az –e mögött álló okokat Arra jöttek rá, hogy a gyümölcsfákból pálinkafák lettek. A hagyományos feldolgozás (lekvár, gyümölcssajt, stb.) megszűnőben volt, ugyanakkor a gyümölcsöt a férfiak továbbra is fel akarták használni. Ebből pedig pálinka lett. Ez viszont kevésbé ösztönözte az asszonyokat a gyümölcsösök állaga pedig folyamatosan romlott. A régi tudás a fajtákról (jelentős mennyiségű régi alma és körte fajta található máig is a területen) eltűnőben volt, így ennek a problémának a megoldására indítottak egy programot. Ez mai napig fut, immáron több, mint 10 éve.

A céljuk az volt, hogy megmutassák, hogy igen is van létjogosultsága a gyümölcsfáknak az emberek életében. A program indulásakor úgy hiszem, hogy ők maguk sem voltak azzal tisztában, hogy mi is fog ebből kialakulni, de egy igazi mintaprogram lett belőle.

Az indulással elkezdték felmérni a gyümölcsfajtákat, megpróbálták azonosítani őket, ami ugye önmagában sem egyszerű feladat és éveket vesz igénybe. Ezekből készítettek kiadványokat, plakátokat és ezzel párhuzamosan elkezdték népszerűsíteni a programjukat.

A Romániai szabályozás jelentősen eltér a hazaitól. Náluk nincs lehetőség arra, hogy kistermelőként bárki otthon tudjon készíteni termékeket és ezt árulhassa boltokban, piacokon. Az ottani szabályok azt írják elő, hogy a terméket egy üzemben kell elkészíteni, majd ezek után lehet értékesítéssel foglalkozni.

Norvég Civil Alapból nyert forrásokból létrehoztak két gyümölcsfeldolgozó üzemet. Az egyiket Zetelakán, a másikat Farkaslakán.

A gyümölcsfeldolgozóval sikerült elérniük azt, hogy az emberek érdekeltek legyenek a gyümölcsösök fenntartásában, hiszen ezzel pénzt tudnak vinni a családi kasszába. A turizmus fejlődése megkönnyítette az eladásokat is. Ugyanakkor szükség volt egy védjegy kialakítására is. Ez a védjegy lett a székelygyümölcs.

Sok helyen találkozhatunk ezzel a logóval a boltok polcain és a piacokon áruló termelőknél, a mai napig nagyon jól működik.

A program, a termelők és a termékek népszerűsítésére megszerveztek egy fesztivált is, melyet évről-évre szeptemberben szerveznek meg.

Ugyanakkor észlelték, hogy egyre nagyobb probléma van a tudással. Ugyan a háziasszonyok használták azt a tudást, amit nagymamájuktól/anyukájuktól tanultak, de ez sok esetben már kevésnek bizonyult. Szükség volt a hatékony értékesítéshez, termeléshez korszerűbb tudásra is, valamint az, hogy az értékesítés kinőtte a családot, az ismerősöket új ismeretek elsajátítását eredményezte. Ebből kiindulva képzéseket szerveztek az érdeklődők számára vállalkozási ismeretek, REL közösségek, közösségfejlesztés, stb. területen, ugyanakkor kisebb feldolgozással kapcsolatos programokat is tartottak.

Ennek eredményeként mára sikerült elérniük, hogy két jó kihasználtsággal működő gyümölcsfeldolgozójuk működik, több száz termelő vesz részt a programban, évek óta megszervezésre kerül a Székelygyümölcs fesztivál, jól működő védjegyrendszert hoztak létre és fejlődésben tudják tartani a vidéket.

Arról nem is beszélve, hogy a régi gyümölcsfajták ismét értéket képviselnek.

Sziasztok!

Azt hiszem, hogy először is a tanya megvásárlásával kellene kezdem a történetet. A tanyánk Kuncsorba határában található, viszont közigazgatásilag Törökszentmiklóshoz tartozik. Sajnos a környező tanyák már jórészt összeomlottak (mint az előző posztban említettem), így egyedül tartja a frontot ez az épület.  A megvásárlása még 2015-ben kezdődött.

Valami ilyesmi volt a porta

Szeretek kolbászolni a határban, így egyszer úgy adódott, hogy benéztem ebbe a tanyába is. Nem tudtam, hogy mire is számítsak, ugyanis az úttól nem lehetett látni azt sem, hogy van-e egyáltalán épület és hogy milyen állapotban van (pedig az úttól vagy 50 méterig kellett volna belátnom). Mikor bementem már látszott, hogy van itt valami és talán még menthető is (bár azt hiszem bárki más azt mondta volna, hogy le kell bontani).

A katonai felméréseken utánanézve a tanya az 1800-as évek végén még nem volt meg, viszont az 1941-es felméréskor már ott állt, bár valószínűleg kisebb méretben. A térképen a tanya látható.

Mit mondjak az összes ellene szóló érvvel (ami valljuk be több volt, mint ami mellette szólt) együtt is úgy láttam, hogy ebből egy jó kis tanya lesz. El is kezdtem utánaérdeklődni és sikerült is megtalálni a gazdáját. Gyors egyeztetés után el is dőlt: megveszem a tanyát. Szerződéskötés, stb. után indult a várakozás. Sajnos a tanyák is a földtörvény hatálya alá tartoznak, így ki kellett függeszteni és minden egyebet meg kellett csinálni, amit a földekkel kell. Úgy számoltam, hogy (felénk különösen lassan ment az átírás) cca. 1.5 év után máris a tulajdonomba kerül. Nem számoltam viszont azzal, hogy belekötnek a szerződésbe (megyei földhivatal) és visszadobják. De így történt. Ez viszont azzal járt, hogy majd egy év várakozás után (és sürgősségi eljárás kezdeményezése után) elölről kellett kezdeni az egészet. Új szerződés, új kifüggesztés, stb. Szerencsére ez már gyorsabban ment és összességében még jól is jött ki a dolog, mert alig több, mint 1 év után a nevemre került a tanya.

Képek az akkori állapotról:

Egy téli kép, nyáron persze kevésbé látszott minden :)

Tavasszal hátulról a tanyaudvar

Ismét hátulról. A növényzet közel olyan magas volt, mint én (pedig 190 cm felett vagyok)

Mindig is szerettem volna egy tanyát (volt is egy blogom, ahol a vidéki életünk elindulását részleteztem. Akit érdekel: Álmom egy tanya.) Már fiatal felnőtt koromban is emlegettem a szülőknek, hogy milyen jó volna egy olyan tanya, ahol pár km-es körzetben nincs senki. 30 éves koromig bérházban laktam, ott is nőttem fel, így alig-alig nézett hülyének a család :).

Visszatérve:  a felújításhoz nem akartam hozzákezdeni, addig amíg nincs a nevemen, így szerencsétlen csak állt ott és várt. Az előző tulajdonos sajnos leszedte a teljes tapasztást belülről (hogy majd levakolja, de erre persze nem került sor), ez viszont azzal járt, hogy az egyik oldalfal elkezdett kiborulni. Ezt nehéz leírni, de fényképen bemutatva sem adja vissza azt, ahogy kinézett, legyen elég annyi, hogy a két vályogtégla közé a nyílásba 1.5 méter magasan pont befért egy sörös doboz. Ezzel ellenőriztem, hogy nyílik -e tovább a fal. 

A falak belülről mindenhol így néztek ki :(

Kívülről sem sokkal jobban. Még a régi "kapuval"

A tél előtt gondoltuk támogassuk meg a falat, hogy legalább tavaszig bírja ki valahogy, majd egész télen azzal voltunk elfoglalva, hogy hogy is kellene bontani 3 méter magas 15 méter fosszú falszakaszt és hogy kellene újraépíteni majd. Megmondom őszintén emiatt aggódtam egy kicsit, de végül is más megoldást választottunk és így egyszerűbb lett a dolog. Kár volt aggodalmaskodni miatta.

Nem adja vissza teljesen, de azért látszik, hogy mennyire dőlt ki a hátsó fal.

Egyszer amikor kimentem a tanyára (gondoltuk rakjunk egy sorompót a bejárathoz nehogy ellopjanak valamit, hátra verekedve magunkat azzal szembesültünk, hogy az istálló fél teteje hiányzik. Először gondoltuk beomlott, aztán rájöttünk, hogy valakinek kellett a faanyag belőle. Az összes cserép ledobálva, összetörve, a lecezés szétdobálva, stb. Azt hiszem mindenki el tud képzelni egy házat, aminek a fél teteje hiányzik. Szóval nem volt elég gondunk az állapotával, még segítettek egy kicsit, hogy ne nagyon akarjuk felújítani a házat :(

A nem várt vendégek utáni állapot :(

De hát úgy csak nem hagyhattuk:

Persze ez megint munkát adott (egyrészt rendőrség, másrészt csak helyre kell hozni, mivel az eső megadta volna az utolsó döfést a hátsó háznak). Így hát kimentünk és elkezdtük kitakarítani a területet, hogy egyáltalán munkához tudjunk látni. Szilva, akác, stb olyan mennyiségben, hogy a terület cca. 2/3-ának kitakarítása és a gallyazás után majd egy télen keresztül fűtöttünk egy szobát a kijövő faanyagból. És be sem hoztuk mindet, még az idén jött be 4-5 utánfutónyi fa. Ha lesz idő folytatjuk a takarítást.

Előtte képet fentebb raktam be, mostanság így nézett ki (1-1.5 hónappal ezelőtt):

Nem tökéletes, de legalább lehet mozogni :) Ja, a kapu már új :)

Szóval gyorsan rendbetettük a tetőt és vártunk az átírásra. Az átírás 2016 tavaszán történt meg és nagyon kedvesek voltak a JNSZ Megyei Földhivatalban a hölgyek, mert mikor elmondtam nekik, hogy mit is szeretnék próbálták gyorsítani az ügymenetet és szerencsére keresztül is vitték az egészet addigra, amire be lehetett adni a tanyafejlesztési pályázatot, nem kellett várnunk még egy évet. 2016 telére ki is derült, hogy mehet a felújítás, a tanyaközpont kialakítás és idén el is kezdődött a munka. 

Folytatjuk...

Kérjük segítsétek munkánkat az alábbi kérdőív kitöltésével (tanyatulajdonosoknak/tanyán élőknek szól a kérdőív):

KLIKK IDE A  KÉRDŐÍVÉRT

Sziasztok!

Úgy döntöttünk, hogy a program eredeti címe a "Hazai és nemeztközi kapcsolatok kialakítása a hazai tanysi lakosság gazdasági mûködõképességének érdekében" iszonyúan hosszú és macerás. Így abban maradtunk, hogy tanyakapcsolatok belső néven fog futni.

Erre van esélyünk, hogy megjegyezzük! :)

Sziasztok!

A tavalyi évben szintén adtunk be két tanyafejlesztési pályázatot. A saját tanyámat (miután az egyesület a földtörvény miatt nem vásárolhat tanyát) felajánlottam az egyesület számára használatra és megálmodtunk egy tanyaközpontot. A tanya Kuncsorba mellett található (közigazgatásilag Törökszentmiklóshoz tartozik). Sajnos az utolsó még álló tanya a környéken. Pontosabban ez nem teljesen igaz. Vannak még tanyák, de mindegyik az összeomlás valamilyen fokán van és lassan eljön megint az ideje, hogy elmondhassam, hogy  ismét "rég elhagyott tanyák sírhantjain" járunk. A legtöbb tanya jelenleg is már csak, mint bokortanya ismerhető fel. A tavalyelőtti tanyafejlesztési program keretében végigjártuk ezeket a tanyahelyeket kutakat keresve, felmérve. Benőve akáccal, mirabolán szilvával vajmi kevés engedélyt adva a képzeletnek arról, hogy hogy is nézhettek ki itt régen az épületek. Ahol még állt az épület még szomorúbb volt a helyzet. A csendben átverekedve magunkat a növényzeten, benézve a kidőlt oldalfalon megelevenedett a régi élet a képzetünkben. Szinte láttam, ahogy asszony sürög a régi konyhában, ahogy gyerekek játszanak, szaladgálnak, ahogy az ólakban állatok vannak, szinte hallottam a kasza suhogását, ahogy a gazda vágja a füvet. Élet van a házakban...egy rég elfeledett élet, rég elfeledett emberekkel.

Mára ez az ami eltűnt a területről. Miután villany nem volt a területen a tanyákat felhagyták. A földeket eladták (persze arra volt vevő). Láttunk olyan tanyát, ami már a helyrajzi szám alapján is szántó, de a félig kidőlt kút mutatja...itt valamikor még tanya állt. A meglévő tanyák pedig omlanak össze.

Szóval itt van az egyesületünk tanyája, sajnos a hozzá nem értés és az elhanyagolás miatt hamarosan ez is az enyészeté vált volna, pedig nem is olyan régen (10-20 éve) még központi fűtés volt bent, fürdőszoba, laktak benne. Aztán tönkrement amiatt, mert nem foglalkoztak vele.

Érdekes, hogy a legtöbb emberrel szemben soha nem azt látom ami van, hanem azt ami lehetne, amivé válhatna. Ez sokszor nem egyszerű, de azt hiszem vannak előnyei. Például az is, hogy ez a tanya megmenekül.

Próbálom keresni a képeket, sajnos nagyon sok kép gyűlt össze az évek folyamán, így csak egy párat teszek fel ami, valamennyire érzékelteti a helyzetet.

Az új programunk kapcsán megújul az épület. Folyamatosan fogunk írni cikkeket arról, hogy hogy is haladunk (bár valójában lassan kész van), de megmutatjuk mit is lehet csinálni egy rég elhagyott tanyából és, hogy tud újjáéledni egy egyesületi központként.

Szász Béla

Sziasztok!

Nem tudom mi is lesz ebből a blogból. Tudom, hogy nincs idő arra, hogy blogot vezessünk. Azt is tudom, hogy mindig van olyan fontosabb megoldandó probléma, ami felülírja azt, hogy blogoljon bármelyikőnk, ugyanakkor azt is látom, hogy szükség van arra, hogy minél több embert elérjen a munkánk üzenete, minél többen megismerkedjenek azzal a céllal, amiért dolgozunk, azokkal az eredményekkel amiket elértünk. 

Tisztában vagyunk vele, hogy sokakat érdekel az amit csinálunk, ugyanakkor azt is látjuk, hogy a legtöbbek ugyanazzal a problémával küzdenek amivel mi a blog írásával kapcsolatban, nincs idő. Nincs idő fejbentartani, mindig odafigyelni arra, hogy mit hogyan csinálunk. Nincs idő arra, hogy minden döntésünk mögött még egy szempontot vizsgáljunk, nincs idő arra, hogy annyi új dolgot megtanuljunk a munkánk, a családunk mellett, amivel felvértezve felelős döntéseket hozhatunk mind a saját, mind pedig a jövő generáció érdekében.

Megvallom nem is célom, hogy megtanítsam az embereket arra, hogy hogy is kellene élnünk, mire kellene figyelnünk. Erre mindenkinek megvan a saját receptje. Kinek jobb, kinek rosszabb - ezt majd az idő dönti el. Azt hiszem ezt sokan megpróbálták már az elmúlt huszonévben hazánkban is. Nem érzem úgy, hogy sikerrel jártak. Kicsit szélmalomharcnak érzem ugyanazt ezerszer elmondani, bemutatni és talán felesleges is. Van egy ismerősöm aki azt mondta, hogy pár éve került ebbe a körbe, de érzi, hogy a kör bezárul. Nem kell túl sok idő ahhoz, hogy a szereplőket megismerjük. És ez nem jó dolog. A résztvevők számának bővülniük kellene folyamatosan ahhoz, hogy eredményeket tudjunk elérni. A szereplők száma pedig nem változik. Persze hol nő a létszám, hol csökken, de alapjában véve nagyjából ugyanannyi aki ezzel a témával aktívan, napi szinten foglalkozik. Pedig szép szakma ez, mindenki szerint nagyon fontos, csak tenni ne kellene érte.

Ugyanakkor nem érzem gondnak ezt. Az idő megoldja, hogy ne lehessen elmenni csak úgy a környezetünk és a természet mellett. Lassan egyre inkább magunkon érezzük a gondokat. Idézhetnék közhelyeket (pl. megbolondult az időjárás), de ez is kicsit felesleges. Lehet páran magukra ismernének, eszükbe jutna, hogy jééé, ezt én is mondtam már. És tényleg nem őrült meg? Talán el is gondolkodna pár napig a dolgon, aztán minden visszaesne a mindennapi rutinba és minden maradna a régiben.

Engem zavart, idegesített, bántott. Nem tudtam elmenni ezek a problémák mellett, így lépni kellett. És léptem is. 3 évvel ezelőtt.

Megvallom sajnálom, hogy kicsit  sötétre sikeredett az első poszt a Giligán Természetvédelmi és Hagyományőrző Egyesület blogján, de azt hiszem, hogy akik ezzel a témával nap, mint foglalkoznak, azok előbb-utóbb belefáradnak abba, hogy ugyanazokat dolgokat ismételjék (még, ha sok esetben úgy is érezzük, hogy közvetlenül elértünk valamit). Azt hiszem, hogy nem nekünk kell elérni célokat, hanem az embereket kellene ráébreszteni arra, hogy maguktól akarják elérni azokat, valójában nélkülünk. Az lenne az ideális, ha nem lenne szükség ránk.

Nekünk max. egy irányt kellene mutatnunk. Ja, hogy téged a GMO érdekel? Akkor keresgess itt! Vagy Te aggódsz az erdőkért? Akkor nézd meg ezt! Induljatok el valamerre, aztán majd alakul, ahogy egyre többet tudtok, amikor már tényleg felismeritek a problémát.

Amikor elkezdtem a természetvédelmi mérnöki főiskolát a tanszékvezetőnk legfontosabb tanítása azt hiszem az volt, hogy nem akart minden információt belénk sulykolni (nem is lehet, olyan széles körön mozog a szakma), de azt azért megjegyeztem, hogy rendszerben lásd a dolgokat. Azt hiszem ez lenne a legfontosabb. Sajnos a világ működése a legtöbb szakmánál már ezt nem engedi meg. Hiszen régen voltak informatikusok. Mára vannak programozók, hardveresek, webfejlesztők, designerek, és még ki tudja meddig sorolhatnám. Nem találunk olyat aki mindenhez ért és persze nem is kell érteniük mindenhez. A természetvédelemben viszont alapkövetelvény a széles látókör az, hogy mindennek felfogd a jelentőségét, a következményét. Ez pedig sokszor nem egyszerű.

Mindenesetre ezelőtt 3 évvel megalapítottuk az egyesületünket.

Szász Béla

elnök

Sziasztok!

Azt, hogy miért indultunk az előző bejegyzésben megválaszoltam. Azt, hogy mik a céljaink a honlapunkon  az alapszabályunkban elolvashatjátok, úgyhogy kicsit személyesebb hangvételű történelmet fogok közzétenni.

Azt hiszem, hogy az én feladatom lesz a visszaemlékezés (még, ha nem is túl régre kell visszaemlékezni), a többiek, majd írnak a mindennapi élményekről, a mindennapi munkákról.

Szóval a megalapulás sem volt egyszerű. Sajnos a törvényszék általában nem túl segítőkész. Pénz nem volt ügyvédre, hogy a megalapulást levezényelje, így magunknak kellett megoldani. Ezt egyébként nem bánom. Ugyan nem nagyon szeretem a paragrafusokat bújni, de sokszor van rá szükség, így ebbe is gyorsan belekóstolhattunk.

A bejegyzéssel egyébként szerencsénk volt. Még az új civil törvény előtt adtuk be elbírálásra a dokumentumokat, így pár hónap alatt be lettünk jegyezve. Volt ismerősöm akinek ez 1.5 év volt. Így viszonylag gyorsan sikerült elkezdeni a munkát. Valójában nem tudtuk, hogy mit is csináljunk. Úgy voltunk vele, hogy majdcsak alakul a dolog. Abban az időben a Nimfea Természetvédelmi Egyesületnél dolgoztam már egy ideje (a jelenlegi kollégák egy jelentős része is ott dolgozott), így volt rálátásunk, hogy ők mit csinálnak, valamint kialakultak a kapcsolatok az ország civil szervezeteivel. Megvallom ez sokat segített az indulásnál és azóta is nagy előny ez a kapcsolatrendszer.

Emlékszem, amikor a munkánkat tervezgettük még a lakásban, vagy éppen a diófa alatt üldögélve. Beszélgettük Gézával milyen pályázatok vannak, amiken el tudnánk indulni vagy éppen a határt jártuk növényeket, madarakat keresgetve. Így visszagondolva nagyon régen történt és nagyon messze jutottunk ettől a ponttól, ugyanakkor valamiért mindig azt érzem, hogy nagyon keveset csináltunk. Persze amikor visszagondolok, akkor rájövök, hogy nem igaz, nagyon is sok mindent sikerült elérni, szépen fejlődünk, de mégis bennem van, hogy tehetnénk többet.

Miután a természetvédelmet a mezőgazdaság, a lakosság oldaláról közelítjük meg ez biztosan igaz is. De nem futja többre...egyenlőre. Sokszor emlegettem már, hogy addig amíg az emberek azzal vannak elfoglalva, hogy miből tudják megvenni a következő napi kenyeret, amíg azzal kell foglalkozni, hogy miből fizeti ki a villanyszámlát, vagy miből lesz pénz a téli tüzelőre, addig nem lehet rendesen a természetvédelemmel foglalkozni. Nem lehet, hogy pár ember foglalkozik a témával, míg a többieket nem érdekli. Így előrelépés sosem lesz. Nem mehetünk el a szociális problémák mellett arra hivatkozva, hogy arra vannak mások akik foglalkoznak azokkal a területekkel, a mi dolgunk nem ez. Ez egyszerűen nem működik. Minden mindennel összefügg. És a különböző témákkal foglalkozó szervezetek között nemigen van átjárás, mindegyik bezárkózik a saját elefántcsont tornyába. Pedig kellenének pallók a tornyok között, hogy a rendszer jól tudjon működni.

Visszatérve: Nagy segítséget nyújtott az első pályázatunk amit elnyerünk (NEA-UN-15-SZ). A programunk a gyümölcs tájfajtákról és a gyümölcsészetről szólt Kárpát-medencei szinten és fontos eredményeket hozott, hiszen sok esetben ma is ebből táplálkozunk. A vajdasági, kárpátaljai, erdélyi kapcsolataink is innen vannak, melyeket tovább ápolunk és mára már saját programokat is indítunk ezeken a területeken.

A többi programunkról kicsit később írok, bár azt hiszem vajmi kevés embert fog érdekelni (amin nem csodálkozok, megvallom engem sem nagyon kötne le), ugyanakkor hozzá tartozik az egyesületünk előéletéhez. Ígérem, hogy nem fogom túl hosszú lére ereszteni, és elérünk hamarosan odáig, amikor már gyakorlati tudást is át fogunk adni.

Szász Béla 

Sziasztok!

Elindítottuk a tanyafejlesztési programunk másik szálát is. Ez a TP-1-2016/9983 azonosítószámot kapta és a címe "Hazai és nemeztközi kapcsolatok kialakítása a hazai tanyasi lakosság gazdasági mûködõképességének érdekében".

A program célja, hogy hazai és Kárpát-Medencei jó példákat gyűjtsünk össze arról, hogy hogy is tud működőképes lenni egy tanya. Mit tehetünk azért, hogy minél hatékonyabban, környezetbarátabban tudjunk élni egy tanyán, netán esetleg meg is élhessünk (de legalábbis hatékony segítség a család életében) az, hogy van egy tanyánk.

A program során el fog készülni egy kiadvány, ami segítséget fog nyújtani minden induló őstermelőnek, kistermelőnek ahhoz, hogy el tudjon igazodni a szabályok rengetegében és ezt online is elérhetővé fogjuk tenni itt, a honlapon és a közösségi oldalainkon is.

A honlapunk egyébként ezzel a programmal tud megújjulni, így egy modern, könnyen kezelhető website-ot fogunk kapni.

A programban tervezünk legalább 5 előadást is, aki teheti jöjjön el, szívesen várunk mindenkit!