Szemzés a tanyán.

2017/09/05. - írta: Krajcsó András

Szervusztok!

 

   A napokban kint jártunk a tanyán. Végre nem csak jöttünk-mentünk, hanem eltöltöttünk kint egy kis időt. Kicsit körbejártuk a területet, majd az autóból előkerült két metszőolló, két oltókés, kötözőszalag és pár frissen vágott vessző az otthoni Pannónia sárgabarack fáról. A tanya mellett nem irtottuk ki az összes fiatal mirabolán szilvafát, így őket vittük célba.

   Jómagam még nem csinált soha ilyet, így először csak figyeltem, ahogy Béla kiválasztott egy kis fát, majd óvatosan megmetszette, ekkor előkerült az oltókés és szépen elvégezte a procedúrát. Igen oltókés, mivel a szemzőkést nem találtuk meg indulás előtt. Tehát miután kiválasztotta a fát és megmetszette, fogta a kést és ejtett egy nagy T betű alakú vágást a fa törzsén, majd a késsel szépen lassan felhajtotta a kérget egyféle zsebet képezve így a barackfáról lehasított szempajzsnak, majd mikor a szem belekerült a kérget gondosan visszahajtotta rá és alaposan bekötözte.  A szempajzs számomra ismeretlen fogalom volt eddig, ami nem más, mint a veszőről gondosan, kéreggel és némi fa résszel levágott korábban lemetszett levélnyél. A képet az interneten találtam.

images.jpg

 

   Miután láttam, hogy kell csinálni odaálltam és hozzáfogtam a látott dolgok elvégzéséhez. Mondanom sem kell, hogy csinálni nem volt annyira egyszerű, mint láttam. A szempajzs levágása eleinte okozott egy kevés bonyodalmat, de egy-két próbálkozás után már nem kellett eldobnom, hanem használható eredményt produkáltam. 

Ahogy telt múlt az idő, egyszer csak nem láttam Bélát, pár perccel később megjelent mosolyogva egy vesszővel a kezében. Mosolygott és csak annyit mondott: "Zöld ringló".

   Bízunk benne, hogy sikeres volt a beavatkozás! A képen az utolsó simítások láthatók.

szemzes.JPG

komment

Tehenek nyomában

2017/05/24. - írta: Krajcsó András

 

20170523_190327.jpg

Sziasztok!

A tegnapi nap nem várt fordulattal ért véget. Délután az egyik szomszédom invitálására bicajra pattantam és meglátogattam a pusztán. Rövid kerékpározás után kiértem a tanyára. István kislányával épp a kihajtáshoz készülődtek. Letettem a kerékpárt, bemutattak a kutyáknak, megmutatták az egyik apróságot is, aki még alig múlt el kéthetes. 

20170523_233954.jpg

Az ismerkedés után visszakerült az anyjához, majd ezt követően felsorakoztunk a karám mellett. 

Kinyílt  kapu, éles füttyentés harsant, majd az addig István mögött fekvő Büszke és Lady villámgyorsan felpattant és egy szempillantás alatt a tehenek mögé került a karámban és a csorda megindult. A két terelőkutya és gazdájuk közötti kapcsolat és összhang bámulatos volt. Nem kellett több egy kiáltásnál, vagy egy fütyülésnél, már reagált is a két kutya, s tette a dolgát. Csodálattal néztem a hatékony összehangolt munkát ember és állat között. 

Nem tudom ki hogy van vele, de én most láttam először munka közben ezt a fajtát.

Egy pár szót róluk! A Sinka egy igen különleges, a Hortobágyon a pásztorok mellett maradt kutyák és német juhász, boxer, bull típusú, illetve egyéb fajták tudatos keresztezéséből, majd generációkon át tartó alapos szelekciójából kialakult magyar terelő pásztorkutya. Sima rövid szőrű, álló fülű, felfelé kunkorodó, azaz tekert farkú, temperamentumos magyar terelő pásztorkutya. Nagyon tanulékony és ellenálló. Elsősorban a szürke marha mellett használják és vált be, de eredményesen dolgozik hortobágyi racka nyáj mellett is. Egygazdás, félelmet nem ismerő, erős akaratú használati kutya, amely nem retten meg a felbőszült bikától sem. Igényli a következetesen szigorú keménykezűséget. Legmagasabb magyar terelő pásztorkutyánk. A leírást  http://sinka.rasztari.hu oldalról emeltem át.

20170523_200316.jpg

 

Kis kitérő után folytatom a történetet. 

Amint a marhák elhagyták a karámot és elindultak az úton, a két eb gazdájuk és leánya mögött szép lassan követte a gulyát. Kiérvén a legelőre egyből elkezdődött a legelés.

20170523_181944.jpg

A pusztán bandukolva ismerkedtünk meg egymással. Mivel a két hónap alatt nem igen beszéltünk, maximum köszöntünk, így Istvánnal nem sokat tudtunk a másikról. Meséltem neki, hogy Szegedről érkeztem és, hogy mennyire élvezem a kisvárosi létet. Ő meg sokat mesélt a pásztor életről.

Lánya Dóri, kissé távolságtartó volt az elején, de sikerült nagy nehezen a kezébe adjam a telefonomat, hogy készítsen egy pár képet, innentől kezdve megtört a jég és az első dolga az volt, lefotózza édesapját.

20170523_222128.jpg

Beszélgetés közben igyekeztem elkerülni a tehenek által hátrahagyott "meglepetéseke", így alkalmam volt megfigyelni kicsit a helyenként zsombékos, széttöredezett földet és annak élővilágát. Ezt igyekeztem megörökíteni azokat kis társam hathatós közreműködésével. A telefonnal való ismerkedés közben sikerült magát is véletlen lefotóznia.

20170523_183426.jpg

 

Íme néhány közösen elkészített kép:

 

20170524_003436.jpg

20170524_003920.jpg

20170524_004217.jpg

20170524_004246.jpg

És végül a mai nap kedvenc fényképe.

20170523_190620.jpg

Már javában szürkült, mire betereltük a teheneket. Befele menet megkérdeztem Dórit, hogy mit szeret odakint legjobban, apja szerint amikor csak alkalma van vele tart. A válasz gondolkodás nélkül jött: "Azt, hogy hogy apunak segíthetek!" A másik amit nagyon imád az a "sok kis boci". Látszott rajta, hogy valóban imádja amit csinál sereghajtóként bátran terelgette a marhákat.

20170523_201325.jpg

Annyi időnk volt, hogy kicsit rendbe szedjük a kerítést és megitassuk a jószágokat.

20170524_005447.jpg

Mire hazaértünk teljesen besötétedett. Az este további részét ennek a bejegyzésnek a megírásának szenteltem.

 

Kérjük segítsétek munkánkat az alábbi kérdőív kitöltésével (tanyatulajdonosoknak/tanyán élőknek szól a kérdőív):

KLIKK IDE A  KÉRDŐÍVÉRT

 

hoi_giligan_logo.png

logo1.jpg

komment

A tanya felújítása - indulás

2017/05/04. - írta: kalathor

Sziasztok!

 

Azt hiszem, hogy először is a tanya megvásárlásával kellene kezdem a történetet. A tanyánk Kuncsorba határában található, viszont közigazgatásilag Törökszentmiklóshoz tartozik. Sajnos a környező tanyák már jórészt összeomlottak (mint az előző posztban említettem), így egyedül tartja a frontot ez az épület.  A megvásárlása még 2015-ben kezdődött.

20150511_152134.jpg

Valami ilyesmi volt a porta

Szeretek kolbászolni a határban, így egyszer úgy adódott, hogy benéztem ebbe a tanyába is. Nem tudtam, hogy mire is számítsak, ugyanis az úttól nem lehetett látni azt sem, hogy van-e egyáltalán épület és hogy milyen állapotban van (pedig az úttól vagy 50 méterig kellett volna belátnom). Mikor bementem már látszott, hogy van itt valami és talán még menthető is (bár azt hiszem bárki más azt mondta volna, hogy le kell bontani).

A katonai felméréseken utánanézve a tanya az 1800-as évek végén még nem volt meg, viszont az 1941-es felméréskor már ott állt, bár valószínűleg kisebb méretben. A térképen a tanya látható.

tanya_1941.jpg

Mit mondjak az összes ellene szóló érvvel (ami valljuk be több volt, mint ami mellette szólt) együtt is úgy láttam, hogy ebből egy jó kis tanya lesz. El is kezdtem utánaérdeklődni és sikerült is megtalálni a gazdáját. Gyors egyeztetés után el is dőlt: megveszem a tanyát. Szerződéskötés, stb. után indult a várakozás. Sajnos a tanyák is a földtörvény hatálya alá tartoznak, így ki kellett függeszteni és minden egyebet meg kellett csinálni, amit a földekkel kell. Úgy számoltam, hogy (felénk különösen lassan ment az átírás) cca. 1.5 év után máris a tulajdonomba kerül. Nem számoltam viszont azzal, hogy belekötnek a szerződésbe (megyei földhivatal) és visszadobják. De így történt. Ez viszont azzal járt, hogy majd egy év várakozás után (és sürgősségi eljárás kezdeményezése után) elölről kellett kezdeni az egészet. Új szerződés, új kifüggesztés, stb. Szerencsére ez már gyorsabban ment és összességében még jól is jött ki a dolog, mert alig több, mint 1 év után a nevemre került a tanya.

Képek az akkori állapotról:

img_0068.JPG

Egy téli kép, nyáron persze kevésbé látszott minden :)

20150511_152204.jpg

Tavasszal hátulról a tanyaudvar

 

20150511_152132.jpg

Ismét hátulról. A növényzet közel olyan magas volt, mint én (pedig 190 cm felett vagyok)

Mindig is szerettem volna egy tanyát (volt is egy blogom, ahol a vidéki életünk elindulását részleteztem. Akit érdekel: Álmom egy tanya.) Már fiatal felnőtt koromban is emlegettem a szülőknek, hogy milyen jó volna egy olyan tanya, ahol pár km-es körzetben nincs senki. 30 éves koromig bérházban laktam, ott is nőttem fel, így alig-alig nézett hülyének a család :).

Visszatérve:  a felújításhoz nem akartam hozzákezdeni, addig amíg nincs a nevemen, így szerencsétlen csak állt ott és várt. Az előző tulajdonos sajnos leszedte a teljes tapasztást belülről (hogy majd levakolja, de erre persze nem került sor), ez viszont azzal járt, hogy az egyik oldalfal elkezdett kiborulni. Ezt nehéz leírni, de fényképen bemutatva sem adja vissza azt, ahogy kinézett, legyen elég annyi, hogy a két vályogtégla közé a nyílásba 1.5 méter magasan pont befért egy sörös doboz. Ezzel ellenőriztem, hogy nyílik -e tovább a fal. 

20160630_133839.jpg

 

20160630_133859.jpg

A falak belülről mindenhol így néztek ki :(

20160630_133715.jpg

Kívülről sem sokkal jobban. Még a régi "kapuval"

A tél előtt gondoltuk támogassuk meg a falat, hogy legalább tavaszig bírja ki valahogy, majd egész télen azzal voltunk elfoglalva, hogy hogy is kellene bontani 3 méter magas 15 méter fosszú falszakaszt és hogy kellene újraépíteni majd. Megmondom őszintén emiatt aggódtam egy kicsit, de végül is más megoldást választottunk és így egyszerűbb lett a dolog. Kár volt aggodalmaskodni miatta.

20160630_133630.jpg

Nem adja vissza teljesen, de azért látszik, hogy mennyire dőlt ki a hátsó fal.

Egyszer amikor kimentem a tanyára (gondoltuk rakjunk egy sorompót a bejárathoz nehogy ellopjanak valamit, hátra verekedve magunkat azzal szembesültünk, hogy az istálló fél teteje hiányzik. Először gondoltuk beomlott, aztán rájöttünk, hogy valakinek kellett a faanyag belőle. Az összes cserép ledobálva, összetörve, a lecezés szétdobálva, stb. Azt hiszem mindenki el tud képzelni egy házat, aminek a fél teteje hiányzik. Szóval nem volt elég gondunk az állapotával, még segítettek egy kicsit, hogy ne nagyon akarjuk felújítani a házat :(

20160630_133755_1.jpg

20160630_133747.jpg

A nem várt vendégek utáni állapot :(

De hát úgy csak nem hagyhattuk:

20160710_110927.jpg

 

Persze ez megint munkát adott (egyrészt rendőrség, másrészt csak helyre kell hozni, mivel az eső megadta volna az utolsó döfést a hátsó háznak). Így hát kimentünk és elkezdtük kitakarítani a területet, hogy egyáltalán munkához tudjunk látni. Szilva, akác, stb olyan mennyiségben, hogy a terület cca. 2/3-ának kitakarítása és a gallyazás után majd egy télen keresztül fűtöttünk egy szobát a kijövő faanyagból. És be sem hoztuk mindet, még az idén jött be 4-5 utánfutónyi fa. Ha lesz idő folytatjuk a takarítást.

Előtte képet fentebb raktam be, mostanság így nézett ki (1-1.5 hónappal ezelőtt):

20170325_164927.jpg

Nem tökéletes, de legalább lehet mozogni :) Ja, a kapu már új :)

Szóval gyorsan rendbetettük a tetőt és vártunk az átírásra. Az átírás 2016 tavaszán történt meg és nagyon kedvesek voltak a JNSZ Megyei Földhivatalban a hölgyek, mert mikor elmondtam nekik, hogy mit is szeretnék próbálták gyorsítani az ügymenetet és szerencsére keresztül is vitték az egészet addigra, amire be lehetett adni a tanyafejlesztési pályázatot, nem kellett várnunk még egy évet. 2016 telére ki is derült, hogy mehet a felújítás, a tanyaközpont kialakítás és idén el is kezdődött a munka. 

Folytatjuk...

 

Kérjük segítsétek munkánkat az alábbi kérdőív kitöltésével (tanyatulajdonosoknak/tanyán élőknek szól a kérdőív):

KLIKK IDE A  KÉRDŐÍVÉRT

hoi_giligan_logo.png

 

 

 

 

komment

Tanyaprogram

2017/04/28. - írta: kalathor

Sziasztok!

 

A tavalyi évben szintén adtunk be két tanyafejlesztési pályázatot. A saját tanyámat (miután az egyesület a földtörvény miatt nem vásárolhat tanyát) felajánlottam az egyesület számára használatra és megálmodtunk egy tanyaközpontot. A tanya Kuncsorba mellett található (közigazgatásilag Törökszentmiklóshoz tartozik). Sajnos az utolsó még álló tanya a környéken. Pontosabban ez nem teljesen igaz. Vannak még tanyák, de mindegyik az összeomlás valamilyen fokán van és lassan eljön megint az ideje, hogy elmondhassam, hogy  ismét "rég elhagyott tanyák sírhantjain" járunk. A legtöbb tanya jelenleg is már csak, mint bokortanya ismerhető fel. A tavalyelőtti tanyafejlesztési program keretében végigjártuk ezeket a tanyahelyeket kutakat keresve, felmérve. Benőve akáccal, mirabolán szilvával vajmi kevés engedélyt adva a képzeletnek arról, hogy hogy is nézhettek ki itt régen az épületek. Ahol még állt az épület még szomorúbb volt a helyzet. A csendben átverekedve magunkat a növényzeten, benézve a kidőlt oldalfalon megelevenedett a régi élet a képzetünkben. Szinte láttam, ahogy asszony sürög a régi konyhában, ahogy gyerekek játszanak, szaladgálnak, ahogy az ólakban állatok vannak, szinte hallottam a kasza suhogását, ahogy a gazda vágja a füvet. Élet van a házakban...egy rég elfeledett élet, rég elfeledett emberekkel.

Mára ez az ami eltűnt a területről. Miután villany nem volt a területen a tanyákat felhagyták. A földeket eladták (persze arra volt vevő). Láttunk olyan tanyát, ami már a helyrajzi szám alapján is szántó, de a félig kidőlt kút mutatja...itt valamikor még tanya állt. A meglévő tanyák pedig omlanak össze.

img_0059.JPG

20150511_145713.jpg

img_0114.JPG

Szóval itt van az egyesületünk tanyája, sajnos a hozzá nem értés és az elhanyagolás miatt hamarosan ez is az enyészeté vált volna, pedig nem is olyan régen (10-20 éve) még központi fűtés volt bent, fürdőszoba, laktak benne. Aztán tönkrement amiatt, mert nem foglalkoztak vele.

Érdekes, hogy a legtöbb emberrel szemben soha nem azt látom ami van, hanem azt ami lehetne, amivé válhatna. Ez sokszor nem egyszerű, de azt hiszem vannak előnyei. Például az is, hogy ez a tanya megmenekül.

Próbálom keresni a képeket, sajnos nagyon sok kép gyűlt össze az évek folyamán, így csak egy párat teszek fel ami, valamennyire érzékelteti a helyzetet.

20150511_152358.jpg

 20160630_133755.jpg

Az új programunk kapcsán megújul az épület. Folyamatosan fogunk írni cikkeket arról, hogy hogy is haladunk (bár valójában lassan kész van), de megmutatjuk mit is lehet csinálni egy rég elhagyott tanyából és, hogy tud újjáéledni egy egyesületi központként.

 

Szász Béla

 

hoi_giligan_logo.png

komment

Bevezető!

2017/04/28. - írta: kalathor

Sziasztok!

 

Nem tudom mi is lesz ebből a blogból. Tudom, hogy nincs idő arra, hogy blogot vezessünk. Azt is tudom, hogy mindig van olyan fontosabb megoldandó probléma, ami felülírja azt, hogy blogoljon bármelyikőnk, ugyanakkor azt is látom, hogy szükség van arra, hogy minél több embert elérjen a munkánk üzenete, minél többen megismerkedjenek azzal a céllal, amiért dolgozunk, azokkal az eredményekkel amiket elértünk. 

Tisztában vagyunk vele, hogy sokakat érdekel az amit csinálunk, ugyanakkor azt is látjuk, hogy a legtöbbek ugyanazzal a problémával küzdenek amivel mi a blog írásával kapcsolatban, nincs idő. Nincs idő fejbentartani, mindig odafigyelni arra, hogy mit hogyan csinálunk. Nincs idő arra, hogy minden döntésünk mögött még egy szempontot vizsgáljunk, nincs idő arra, hogy annyi új dolgot megtanuljunk a munkánk, a családunk mellett, amivel felvértezve felelős döntéseket hozhatunk mind a saját, mind pedig a jövő generáció érdekében.

Megvallom nem is célom, hogy megtanítsam az embereket arra, hogy hogy is kellene élnünk, mire kellene figyelnünk. Erre mindenkinek megvan a saját receptje. Kinek jobb, kinek rosszabb - ezt majd az idő dönti el. Azt hiszem ezt sokan megpróbálták már az elmúlt huszonévben hazánkban is. Nem érzem úgy, hogy sikerrel jártak. Kicsit szélmalomharcnak érzem ugyanazt ezerszer elmondani, bemutatni és talán felesleges is. Van egy ismerősöm aki azt mondta, hogy pár éve került ebbe a körbe, de érzi, hogy a kör bezárul. Nem kell túl sok idő ahhoz, hogy a szereplőket megismerjük. És ez nem jó dolog. A résztvevők számának bővülniük kellene folyamatosan ahhoz, hogy eredményeket tudjunk elérni. A szereplők száma pedig nem változik. Persze hol nő a létszám, hol csökken, de alapjában véve nagyjából ugyanannyi aki ezzel a témával aktívan, napi szinten foglalkozik. Pedig szép szakma ez, mindenki szerint nagyon fontos, csak tenni ne kellene érte.

Ugyanakkor nem érzem gondnak ezt. Az idő megoldja, hogy ne lehessen elmenni csak úgy a környezetünk és a természet mellett. Lassan egyre inkább magunkon érezzük a gondokat. Idézhetnék közhelyeket (pl. megbolondult az időjárás), de ez is kicsit felesleges. Lehet páran magukra ismernének, eszükbe jutna, hogy jééé, ezt én is mondtam már. És tényleg nem őrült meg? Talán el is gondolkodna pár napig a dolgon, aztán minden visszaesne a mindennapi rutinba és minden maradna a régiben.

Engem zavart, idegesített, bántott. Nem tudtam elmenni ezek a problémák mellett, így lépni kellett. És léptem is. 3 évvel ezelőtt.

Megvallom sajnálom, hogy kicsit  sötétre sikeredett az első poszt a Giligán Természetvédelmi és Hagyományőrző Egyesület blogján, de azt hiszem, hogy akik ezzel a témával nap, mint foglalkoznak, azok előbb-utóbb belefáradnak abba, hogy ugyanazokat dolgokat ismételjék (még, ha sok esetben úgy is érezzük, hogy közvetlenül elértünk valamit). Azt hiszem, hogy nem nekünk kell elérni célokat, hanem az embereket kellene ráébreszteni arra, hogy maguktól akarják elérni azokat, valójában nélkülünk. Az lenne az ideális, ha nem lenne szükség ránk.

Nekünk max. egy irányt kellene mutatnunk. Ja, hogy téged a GMO érdekel? Akkor keresgess itt! Vagy Te aggódsz az erdőkért? Akkor nézd meg ezt! Induljatok el valamerre, aztán majd alakul, ahogy egyre többet tudtok, amikor már tényleg felismeritek a problémát.

Amikor elkezdtem a természetvédelmi mérnöki főiskolát a tanszékvezetőnk legfontosabb tanítása azt hiszem az volt, hogy nem akart minden információt belénk sulykolni (nem is lehet, olyan széles körön mozog a szakma), de azt azért megjegyeztem, hogy rendszerben lásd a dolgokat. Azt hiszem ez lenne a legfontosabb. Sajnos a világ működése a legtöbb szakmánál már ezt nem engedi meg. Hiszen régen voltak informatikusok. Mára vannak programozók, hardveresek, webfejlesztők, designerek, és még ki tudja meddig sorolhatnám. Nem találunk olyat aki mindenhez ért és persze nem is kell érteniük mindenhez. A természetvédelemben viszont alapkövetelvény a széles látókör az, hogy mindennek felfogd a jelentőségét, a következményét. Ez pedig sokszor nem egyszerű.

Mindenesetre ezelőtt 3 évvel megalapítottuk az egyesületünket.

 

Szász Béla

elnök

 

giligan_logo.jpg

komment

Az elfelejtett kapa.

2017/04/28. - írta: Krajcsó András

Szervusztok!

Hol is kezdjem... Először is, nem tudom szavakba önteni, mennyire nehezemre esett, esik belevágnom. Így hát, csak egyszerűen elkezdem.

András vagyok és önkéntesnek érkeztem Túrkevére, a Giligán Természetvédelmi és Hagyományőrző Egyesülethez a "napfényes" Szegedről. Ittlétem nem titkolt oka, hogy tanuljak minél többet, és közben magam is minél jobban megismerjem. Ha eközben még segíteni is tudok, azzal mindenki nyer.

Ebből ennyi elég is lesz mára! Lesz még elég alkalmam mesélni, hogy ismertem meg a csapatot, és miért döntöttem úgy, hogy költözök és az eddigi életem otthagyom. Egyenlőre nem untatnék ezzel senkit. Csapjunk is a lovak közé!

Egy ideje már beszéljük a Bélával (az egyesület elnöke), hogy kéne egy blogot vezetnem, vezetnünk. Ebbe a kalandba nemrég csöppentem bele (nincs egy hónapja), még is rengeteg olyan dolog történt velem, körülöttem, amit érdemes találok leírni. Íme az első!

A reggelt egy kiállítás átszállításával és annak összeállításával kezdtük. A szomszédos Mezőtúrra a Teleki Blanka Gimnáziumba. A többiek, név szerint Marcsi (a kolléganő az irodában) és Béla a dolgukat intézni elmentek, miközben én az utolsó simításokat végeztem a kiállításon. Összeszedte az oda nem illő dolgokat, mint például szemeteszsák, kimaradt kellékek stb. Összeraktam egy  nagyobb zsákba ezeket, majd a falnak támasztottam, amikor visszatértek a többiek. Csináltunk egy pár fotót, hisz tudjátok, DOKUMENTÁLNI MINDENT! Mindent, amit csinálunk. Természetesen, már csak a Bagolyvárban jutott eszembe, hogy ott is maradt a zsák, ahova támasztottam az első emelet 10. számú tanterme előtt. Marcsi nagy örömére, mivel övé a projekt, telefonálhatott, hogy mentsék meg. A Bagolyvár az egyesület központja, ezzel a névvel még az előző gazdája illette a helyet, ami meg lett tartva természetesen. Itt van az iroda és az én lakrészem is.

Ezt követően a Mintakertbe mentünk Bélával, hogy kis segítséggel elültessünk, ha jól emlékszem 32 kajszibarackfát. A munka végeztével visszatértünk a Bagolyvárba. Pakolom ki az utánfutót, majd elhagyja a szám egy hangos mondat: BASSZS A KAPA!!! Béla kávéval a kezében pont ekkor jelenik meg az ajtóban, hogy rágyújtson és mosolyogva kérdezi: "Kint maradt?" Hát persze, hogy kint! Így volt egy utam ki a kertbe az elveszejtett kerti szerszámért.

Délután hat fele rávettem magam, hogy bicajra pattanjak és elinduljak. Útközben úgy döntöttem eszek egy fagylaltot, hisz a múlthéten is jól esett nagyon az étcsokoládés fagyi, már csak ezért megérte Túrkevére jönni! Cukrászdába be, fagyival a kézben onnan ki, majd a kerékpárt tolva elindultam a kertbe, közben a headset a fülemben és Édesanyámmal beszélgetve ballagtam. Meséltem neki merre járok, milyen a környék, hogy néhány srác az öntöző csatornában kishálóval épp kishalakat fognak. Régi szokásom, hogy ha battyogok valamerre néha-néha felhívom és beszélgetünk, mindenféle apró cseprő dolgokról. Pont akkor értem a bejárathoz, amikor a tölcsér megmaradt végét épp tüntettem el. Bementem, megkerestem a kapát, majd mikor indultam haza, nem tudtam betelni a látvánníal, nem tudtam nem megörökíteni a naplementét. Elköszöntem, előkaptam a telefonomat lefotóztam, majd szépen lassan hazaindultam, mikor már a nap alábukott. 

Egyre többet veszem észre, az ehhez hasonló apró, de mégis fontos pillanatokat és, hogy mennyit is érnek számomra. A fejlődés útjára léptem tán?

Az órára pillantva, mivel már tizenegy elmúlt, ideje zárni soraimat, szép estét!

komment

Az indulás

2017/04/28. - írta: kalathor

Sziasztok!

 

Azt, hogy miért indultunk az előző bejegyzésben megválaszoltam. Azt, hogy mik a céljaink a honlapunkon  az alapszabályunkban elolvashatjátok, úgyhogy kicsit személyesebb hangvételű történelmet fogok közzétenni.

Azt hiszem, hogy az én feladatom lesz a visszaemlékezés (még, ha nem is túl régre kell visszaemlékezni), a többiek, majd írnak a mindennapi élményekről, a mindennapi munkákról.

Szóval a megalapulás sem volt egyszerű. Sajnos a törvényszék általában nem túl segítőkész. Pénz nem volt ügyvédre, hogy a megalapulást levezényelje, így magunknak kellett megoldani. Ezt egyébként nem bánom. Ugyan nem nagyon szeretem a paragrafusokat bújni, de sokszor van rá szükség, így ebbe is gyorsan belekóstolhattunk.

A bejegyzéssel egyébként szerencsénk volt. Még az új civil törvény előtt adtuk be elbírálásra a dokumentumokat, így pár hónap alatt be lettünk jegyezve. Volt ismerősöm akinek ez 1.5 év volt. Így viszonylag gyorsan sikerült elkezdeni a munkát. Valójában nem tudtuk, hogy mit is csináljunk. Úgy voltunk vele, hogy majdcsak alakul a dolog. Abban az időben a Nimfea Természetvédelmi Egyesületnél dolgoztam már egy ideje (a jelenlegi kollégák egy jelentős része is ott dolgozott), így volt rálátásunk, hogy ők mit csinálnak, valamint kialakultak a kapcsolatok az ország civil szervezeteivel. Megvallom ez sokat segített az indulásnál és azóta is nagy előny ez a kapcsolatrendszer.

Emlékszem, amikor a munkánkat tervezgettük még a lakásban, vagy éppen a diófa alatt üldögélve. Beszélgettük Gézával milyen pályázatok vannak, amiken el tudnánk indulni vagy éppen a határt jártuk növényeket, madarakat keresgetve. Így visszagondolva nagyon régen történt és nagyon messze jutottunk ettől a ponttól, ugyanakkor valamiért mindig azt érzem, hogy nagyon keveset csináltunk. Persze amikor visszagondolok, akkor rájövök, hogy nem igaz, nagyon is sok mindent sikerült elérni, szépen fejlődünk, de mégis bennem van, hogy tehetnénk többet.

Miután a természetvédelmet a mezőgazdaság, a lakosság oldaláról közelítjük meg ez biztosan igaz is. De nem futja többre...egyenlőre. Sokszor emlegettem már, hogy addig amíg az emberek azzal vannak elfoglalva, hogy miből tudják megvenni a következő napi kenyeret, amíg azzal kell foglalkozni, hogy miből fizeti ki a villanyszámlát, vagy miből lesz pénz a téli tüzelőre, addig nem lehet rendesen a természetvédelemmel foglalkozni. Nem lehet, hogy pár ember foglalkozik a témával, míg a többieket nem érdekli. Így előrelépés sosem lesz. Nem mehetünk el a szociális problémák mellett arra hivatkozva, hogy arra vannak mások akik foglalkoznak azokkal a területekkel, a mi dolgunk nem ez. Ez egyszerűen nem működik. Minden mindennel összefügg. És a különböző témákkal foglalkozó szervezetek között nemigen van átjárás, mindegyik bezárkózik a saját elefántcsont tornyába. Pedig kellenének pallók a tornyok között, hogy a rendszer jól tudjon működni.

Visszatérve: Nagy segítséget nyújtott az első pályázatunk amit elnyerünk (NEA-UN-15-SZ). A programunk a gyümölcs tájfajtákról és a gyümölcsészetről szólt Kárpát-medencei szinten és fontos eredményeket hozott, hiszen sok esetben ma is ebből táplálkozunk. A vajdasági, kárpátaljai, erdélyi kapcsolataink is innen vannak, melyeket tovább ápolunk és mára már saját programokat is indítunk ezeken a területeken.

A többi programunkról kicsit később írok, bár azt hiszem vajmi kevés embert fog érdekelni (amin nem csodálkozok, megvallom engem sem nagyon kötne le), ugyanakkor hozzá tartozik az egyesületünk előéletéhez. Ígérem, hogy nem fogom túl hosszú lére ereszteni, és elérünk hamarosan odáig, amikor már gyakorlati tudást is át fogunk adni.

 

Szász Béla 

komment